Ben Bella 1918-ban született Algírban. Rossz magaviselete miatt eltanácsolták az iskolából, Franciaország ment, ahol beállt a hadseregbe. Az ifjú jobban beszélt franciául, az arabot törte. Egy ideig úgy tűnt, hogy profi labdarúgó lesz belőle, de aztán vége szakadt a sportolói karriernek. Részt vett a második világháborúban, de 1940-ben leszerelt, miután a németek megalázó vereséget mértek a francia hadseregre és megszállták az országot. Marokkóba költözött, ahol szintén katonának állt és több hadjáratban is harcolt. A második világháború után visszatért hazájába, földalatti szervezetet hozott létre, amely a gyarmatosító franciák ellen küzdött. A franciák többször is elfogták és 1951-ben nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Sikerült megszöknie. Az algériai függetlenségi háború kirobbanásakor Egyiptomban tartózkodott, onnan irányította az algériai felkelő csapatokat. 1956-ben a franciák ismét elfogták, repülőgépét eltérítették, őt magát Franciaországba szállították. 1962-ben szabadult, miután Algéria elnyerte a függetlenségét. 1962-ben miniszterelnöknek nevezték ki, 1963-ben pedig elnök lett, miután vitatott körülmények között megnyerte az elnökválasztást. Az országot sikerült stabilizálnia, de költséges háborúba kezdett Marokkóval, a hadjárat „homokháborúként” vált ismerté.

Elnökségének kezdeti szakaszában a szocialista ideológiát követte, de aztán már inkább saját személyi kultuszát építette, erősítette. Támogatói gyorsan elfordultak tőle. 1964-ben legjobb barátja, Houari Boumédiénne ezredes katonai puccsal megbuktatta. 1980-ig házi őrizetben tartották, majd később Svájcba utazott. 1990-ben térhetett vissza ismét Algériába.

Ben Bella száműzetésében keményen bírálta az algériai vezetést, az ország demokratizálását követelte, igaz, elnöksége idején ő maga egypártrendszert épített ki. Sokan korának legmeghatározóbb politikusának, az arab nacionalizmus egyik vezéralakjának tekintik. Mások csak a hataloméhes diktátort látták benne. 93 éves volt