„A legnagyobb gond az, hogy nálunk még minden az esőtől függ!” Angolában a száraz évszak általában három hétig tart decemberben, most viszont az ország középső és déli részein három hónapig tartott! Ennek következtében Angola élelmiszer behozatalra szorul, pedig a kétmilliós parasztság elvben bőven elláthatná a 18 milliós lakosságot.

A portugál gyarmatosítás idején Angola nemcsak, hogy teljesen önellátó volt mezőgazdasági cikkekből, de exportált is kávét, banánt és szizált. Azután jött a polgárháború és a nagybirtokok többsége tönkrement, mert hadszíntér és aknamező lett belőle.

A béke helyreállása óta a kormányzat már több nagy programot is bejelentett, de egyik sem valósult meg, pedig az olajjövedelem erre módot adna.  „A kormány sok nagy gátat tervez, hogy lehessen öntözni. Szerintünk pedig sok apró gát kellene a gazdaságoknak”- érvelt a gazdaszövetség főtitkára.

Ki jár a leginkább rosszul? A szegények! Luanda már így is Afrika egyik legdrágább városa, az élelmiszerek többe kerülnek itt, mint Tokióban! Az aszály miatt a kormány rendkívüli import mellett döntött, csak kérdés, hogy honnan tud olcsón élelmiszert vásárolni ma Afrikában, ahol a legtöbb ország hasonló gondokkal küszködik, mint Angola.